Szuszi története

Szuszi  még Szisziként, vemhesen került be az Ebtelepre hűtlen gazdájától. Alapítványunk ideiglenes befogadóin keresztül talált végleges gazdára.

Történetéről új gazdája az alábbi kis írást küldte nekünk:
 

 

Szuszi felébredt reggel, és érezte valami feszültség van a levegőben. Karácsonyt megelőző készülődés nem szült benne különösebb gyanakvást, sőt izgalommal várta ennivalóját és kíváncsian nézett a nap elé. Előző este fél füllel hallotta: ma utazás vár rá.

Mivel ez elég ritka esemény volt életében, már várta gazdája megjelenését. Érezte a benne növekvő élet rugdosását; ez nyugalommal és büszkeséggel töltötte el, mivel eddig haszontalannak érezte magát a falkában. De most hogy kiskutyái lesznek nem is olyan hosszú idő múlva, értelmet nyert életének kurta négy esztendeje.

Egyszer csak meghallotta a póráz és a nyakörv sajátos zaját, és Szuszi kitörő örömmel szaladt az ajtóhoz, mert tudta, hogy elérkezett a kirándulás ideje. Leült gyorsan,- mert tudta, hogy ezt várják tőle - és így az indulás is gördülékenyebb lesz, mintha ugrálna örömében.

Dobogó szívvel lépett ki az utcára, ügyelve, hogy ne rángassa gazdája kezét, pedig annyira szeretett volna rohanni örömében, szimatolni és élvezni a szabadságot, amelyet gazdájával tölthet együtt… Igyekezett jó kutya lenni, nehogy csalódást okozzon a gazdinak, és ahogy látta sikerült is gazdája kedvére tennie. Egy órai utazás után, megérkeztek egy nagy zöld kapu elé, ami mögül sok fajtársának ugatását és vonyítását hallotta, és balsejtelem költözött a szívébe. Bízott gazdájában és ide is követte őt ellenkezés nélkül, hiszen látogatást tenni valahol, még nem ad okot gyanakvásra.

Beljebb érve, Szuszit egy idegen férfi szólította meg és a kezébe vette a pórázát, míg gazdája az épületbe ment. Rövid várakozás után az idegen elvezette a belső udvar felé miközben nyugtatta: nem lesz semmi baj. Míg ezt elmondta odaértek egy rácsos ajtóhoz, amin az idegen beterelte őt, majd az ajtót bezárta és a magára hagyta a kétségbeesett állatot.

Látta, hogy gazdája kilép az épületből, és őt nézi. Szuszi kétségbe esetten ugatni kezdett, jelezve hollétét gazdája felé, de ekkor megérezte, hogy ez mind felesleges. Hűtlen gazdája zavartan viselkedett, és hátat fordítva neki távolodni kezdett tőle, tudomást sem véve kutyája sírós csaholásáról.

Szusziban egy világ omlott össze, mikor este etetéskor ráeszmélt, hogy ettől a naptól kezdve ez az otthona. Magára hagyott kölykei miatt is aggódnia kellett, hiszen falka nélkül egy kutya magányosnak érzi magát…

Most Szuszi - immár ivartalanítva, mikrocsippel ellátva – újra gazdára talált, lelki egyensúlya az új,szerető társhoz költözve hamarosan helyre áll.